A szúnyogháló rendkívül praktikus, hiszen megakadályozza az idegesítő, irritáló, kellemetlen és néha akár betegségeket is terjesztő rovarok lakótérbe jutását. Másrészt a szúnyogháló döntően csúnya, gátolja a levegő szabad mozgását és akadályozza az ablak szabad használatát. Legalább is ez az általánosan kialakult kép a szúnyoghálókról.
Nem csak fix szúnyog háló lehet a megoldás, hanem olyan is, amiből legtöbbször csak egy zsinór látszik. A modern árnyékolók, redőnyök rendszereibe általában beépíthető egy rovarháló is. Vegyük a leggyakoribb árnyékolástechnikai berendezést, a műanyag redőnyt. A redőny palástja felhúzható, ami ekkor egy tengelyre csavarodik fel. Ezt a tengelyt egy tok rejti, amit az esetek többségében a homlokzaton kerül felszerelésre. Ezek a külső tokos redőnyök.
Ezen tokok könnyen hozzáférhetőek és az esetek többségében nagyobbak, mint amennyire mindenképpen szükség lenne. Ez már csak azért is így van, mert egy négyzetes testben egy hengeres test (feltekert redőnypalást) kerül tárolásra. A fennmaradó helyre szinte mindig befér még egy kis tengely, amire a redőnyhöz hasonló metódussal egy rovarháló is tekerhető.
Rolós szúnyogháló
A redőnytokba rejtett rovarháló le- és felhúzható. Ellentétben a redőnnyel, általában kevés értelme van egy köztes állásnak, de ha szeretnénk, az is megoldható. A rolós szúnyogháló lehúzása manuálisan egy zsinórral történik. Leggyakrabban egy automatikus visszahúzó rendszer van telepítve, így ha elengedjük a hálót, az magától visszatekeredik tengelyére. Zárt állásban rögzíthető. Elképzelhető rugós megoldás is, ahol egy kis rántással kell aktiválnunk a rugót, ami ezután visszatekeri a hálót.
A háló jellemzően egy sínben fut végig, így a nyílás egészét és teljesen lefedi. Felhúzott állapotban a szúnyogháló gyakorlatilag láthatatlan, nem gátolja a kilátást és az ablakon való kinyúlást. A rovarhálók sérülése esetén külön cserélhetőek, működésük nem kötődik szorosan a redőnyhöz. A szúnyoghálók színe természetesen ízlésünknek megfelelően választható.
Korábbi bejegyzések
